Afleveringen
-
Azért akart színész lenni, hogy megnevettesse a közönséget. A színészmesterséget először hazájában, Szlovákiában, aztán Budapesten tanulta, s a bemutatkozásokkor igyekezett olyan darabokat választani, amiket a nézők mulatságosnak találhattak. De amikor kiderült, hogy valódi színésztehetség, valahogy mégsem a nevettető témák megjelenítőjeként alkalmazták. Enyedi Ildikó Aranymedve díjas Testről és lélekről-jében nagyon szigorú, autisztikus viselkedésű minőségellenőrt játszik, aki rendkívüli nehézségek árán próbálja megtanulni az érzelmek elfogadását és az emberi érintést, s aki emiatt végtelenül elszigetelődik. A Katona József Színházban játszott szerepeiben is inkább a tragikus hős dominált. Legújabb filmfőszerepe pedig a II-ik világháború egyik durva tragédiája, a szlovákiai magyarok és zsidók meghurcolása, amely során özvegy asszonyként egy zsidó kisfiút próbál elbujtatni. Borbély Alexandra volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdezem, vajon hogy lehet, hogy Magyarországon a legnagyobb sikerei ellenére is egyre jobban mellőzik.Talán a politika áll a háttérben?
-
A hajdani köznemesi származású Beliczay családot négy generáción keresztül folyamatosan számtalan csapás érte. Mégis mindig akadt köztük legalább egy valaki, aki legyőzte a sorsot. Túljárt az ellenség eszén és véghez vitte a család eredeti nagy elhatározását, amely mellett mindvégig kitartott. Folytatta és fejlesztette a mézeskalács készítés Magyarországon egyedülálló hagyományát, ami így máig kiállta majd kétszáz év próbáját. Ebből a nagy történetből nyílt kiállítás a Kiscelli Múzeumban. A kiállítás ötletadója és részben létrehozója a mézeskalács készítés mestereinek leszármazottja, Beliczay Erzsébet, építészmérnök, környezetvédő, hagyománykutató. Ő volt a Dobszerda vendége.
-
Zijn er afleveringen die ontbreken?
-
Író? Színész? Dramaturg? Énekesnő? Egyszerre mind? Vagy váltakozva? Ahol megjelenik, ott mindig van történet, annak mindig van csattanója. Ha novelláskötetben, ha regényben, ha a színpadon, ha a HaNEM zenekar tagjaként, vagy társaságban mesél. Hol szomorú, hol csak fájdalmasan nevetséges, de a poén nem marad el. Legjobban a Huszadik század izgatja. A nemrég megjelent kötetében például egy, illetve sok Brauner Piroska nevű nő, aki végigsétál a mocsaras huszadik századon, és egyetlen pillanatra sem hagyja el magát. Ő maga pedig színészként sem. Bíró Kriszta, az Örkény színház színésze, író, dramaturg volt a Dobszerda vendége.
-
Felsorolhatatlanul sok ádáz támadás érte Magyarországon a demokráciát az elmúlt években, de ezek közül is talán az egyik legdurvább az volt, amit négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel tett a hatalom "modellváltás" címmel. A Vas utcában működő egyetem akkori hallgatói és tanárai a legváltozatosabb eszközökkel tiltakoztak a kormány felsőoktatási modellváltása ellen. Volt tánc az esőben, díszőrség a féltetőn, egyetemi blokád és egyetem foglalás, vörös-fehér szalagkorlát, és egyetem mentés. Upor László, az akkori megbízott rektor és oktató, majd az egyetemet elhagyókból szerveződő Freeszfe Egyesület vezetője nemrég megírta a tiltakozások történetét Majdnem lehetetlen címmel. A történet arra is bizonyíték, hogy nem teljesen lehetetlen ellenállni az agresszív hatalmi törekvéseknek. Upor László volt a Dobszerda vendége.
-
A 2024. március 2-ai adás ismétlése:
A XX-ik és most már a XXI-ik század egyik leghíresebb kortárs zeneszerzőjének néhány hete ünnepeltük a 98-ik születésnapját. Szinte hihetetlen, hogy élete végén egy nemzetközileg is óriási sikert aratott operával hívta fel újra a világ figyelmét. Csodálatos életművében ez volt az első opera. És még hihetetlenebb, hogy hamarosan megszületik az újabb operája! Kurtág György volt a Dobszerda vendége. -
Dóri álma, Edit fagylattal, Jobb leszek jövőre, Visszatekintek önmagamra. Ezek nagy vásznakra festett, főként rózsaszínt, fehéret, szürkét és feketét használó olajfestmények címei. Történetek, emlékek, sejtelmes képzettársítások, sokszor felismerhető családtagok, kortársak, művészek, tudósok a realitás és az abszurditás határán. Ezek Fehér László legújabb alkotásaból most nyílt kiállítás az Einspach Galériában a belvárosban. Fehér László a nemzetközi művészeti szcéna legismertebb magyar alkotói közé tartozik. Többek között ő is képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, a grazi Neue Galerie am Landesmuseumban, a londoni Barbican Centre-ben, a stuttgarti és a berlini IFA Galerie-ben, a bécsi Ludwig Múzeumban. Budapesten is sok kiállítását láthattuk, amelyek a hetvenes évektől egészen máig a magyar legújabb kori magán-és köztörténeteket tárják elénk a maguk egészen egyedi, hiperrealista stílusában.
-
Ki vagyok én valójában? Ezt a sorsfordító kérdést próbálja megválaszolni a mennyasszonyi díszben, fehér fátyol alatt ülő Wagner Emese, vagyis valójában a színházi mű szerzője, Szalontay Tünde, aki saját élete legfájdalmasabb felismerésével néz szembe az általa írt önvallomásos monodrámájában. A független magyar színjátszás szinte minden helyszínét végigjárta már az Arvisura színháztól kezdve a Pintér Béla Társulaton keresztül a Krétakörön át a Szentendrei Teátrumig, sőt, még néhány külföldi színtársulat tagjaként is. Ma már oktatja is a színpadon való viselkedésmódokat. A Dobszerda vendége Szalontay Tünde, titokzatos, rejtőzködő színésznő.
-
Mi a különbség a karizma és a sárm között, milyen mértékben tudja befolyásolni egy sármos politikus a választóit, hogyan vezethető félre egy teljes társadalom a politikus személyes vonzereje segítségével, hogyan formálja a politikusi sárm a demokráciát, hogyan fordíthatja át a jót a rosszba, vagy fordítva a személyes rokonszenvével. Mi a csábítás és az ámítás közötti különbség egy -egy politikai vezető megnyilvánulásaiban? A világpolitikát befolyásoló jónéhány mai politikus tevékenységének elemzésével sok, eddig fel nem tett alapkérdésre adott választ Sonnevend Júlia, Amerikában élő magyar médiaszociológus, a New York-i New School for Social Research szociológia és kommunikáció tanszékének docense, akinek SARM című legújabb könyvéről, a világsajtó is beszámolt.
-
A magyar és a nemzetközi művészet a kisujjában van. Rengeteget tud a kortársművekről, de a régesrég születettekről is. És mindene a kép. Tőle tudjuk napra készen, hogy milyen kiállításra érdemes most éppen azonnal elmenni, hogy hol vannak a legfontosabb kortársművészeti események, hogy hogyan érdemes egy kiállítás képeit okosan megszemlélni és megérteni, s nem nagyon van olyan jelentős kultrális esemény, amelyen ne találkozhatnánk vele. Ő az Art Magazin egyik alapítója és ma főszerkesztője, rádióműsorok, TV-műsorok is kötődnek a nevéhez. Topor Tünde művészettörténész, művészetfelelős a napokban vehette át a Pro Cultura Urbis díjat. Ő volt a Dobszerda vendége.
-
" Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy nem megyek Magyarországra sem muzsikusi, sem magánemberi mivoltomban. Az eseményeket rendszeresen követem, híreket és újságot az internet segítségével állandóan olvasok, persze csak módjával, mert szeretnék néha zenével, irodalommal és egyéb szép és kellemes dolgokkal is foglalkozni"- vallja Schiff András, a világhírű zongoraművész, aki 2011-ben jelentette be, hogy amíg az Orbán-kormány hatalmon van, nem hangversenyezik Magyarországon. Ma sem lett optimistább, de változatlanul hisz abban az értékrendszerben, amelyet - úgy látja - folyamatosan el akarnak pusztítani Magyarországon. A Budapesti Fesztiválzenekar turnéján Brahms D-moll zongoraversenyét játssza Bécsben, Erlangenben, Párizsban és Kölnben. A bécsi koncertje előtti próbán sikerült beszélgetni vele. Ő volt a Dobszerda vendége.
-
Színházi- és filmszínész képzést indít a Jurányi Házban Bodó Viktor színész, rendező, aki az utóbbi időben német nyelvterületen működő színházakban rendez óriási sikerrel. A most induló független oktatási intézményben olyan képzést tervez, amelyben a film- és színházi színészmesterség egymásra épülő, egymást feltételező tudást ad, s amelynek fontos része a szakmai gyakorlat különböző alapelvek és struktúrák szerint működő alkotóközegekben. Bodón kívül tanít majd többek között Máté Gábor, Mácsai Pál, Székely Kriszta, Polgár Csaba és Miklauzic Bence is. A Dobszerda vendége Bodó Viktor, akitől azt is megkérdeztük, ő is úgy érzi-e, hogy legsikeresebb rendezése a "Ledaráltakeltüntem" ma aktuálisabb, mint valaha.
-
A totalitárius rendszerekben a nyílt erőszak mellett a propaganda játszott meghatározó szerepet: a sajtó és a film mellett a könyvtáraknak is komoly feladatot szántak. A könyvtárak a kirekesztés klasszikus példáit mutatják: ez kiterjedt a könyvtárosokra, az állományra és az olvasókra is, s hogy milyen mértékű hatást gyakorolhatott a könyvtár-politika mind a sztálinizmus, mind a fasizmus idején kialakult közállapotokra, arról igen keveset tudhattunk egészen mostanáig, amíg meg nem jelent Sonnevend Péter könyvtárkutató tanulmánya Vörös és Barna címmel, melynek alcíme: "Adalékok az európai diktatúrák könyvtárainak történetéhez (Szovjetunió, Német Birodalom, Magyar Népköztársaság)". A Dobszerda vendége Sonnevend Péter.
-
Nem kér és nem fogad el semmiféle támogatást a magyarországi kulturális költségvetésből, nem csak azért, mert nem is kapna, hanem mert esküszik, hogy a mai filmes világ a független filmeké, amelyekbe nem szól bele a hatalom. Hosszú évekig tartó belső vergődések és családi nehézségek után először színházi produkció sorozat, majd ebből egy majdnem tíz évet átölelő filmes trilógia született. Az első az Ernelláék Farkaséknál, majd a Kálmán nap és a legfrissebb az Egy százalék indián. A magyar közállapotokról, a fiatal szülők, a középkorú családok nehézségeiről és a kudarcos életek okairól ad Hajdu Szabolcs egészen pontos látleletet, s arról a gyalázatos romlásról, amely az erkölcsi tartást, a közérzetet, a kapcsolatok minőségét és főleg a környezetünkhöz való viszonyainkat jellemzi. Hajdu Szabolcs, színész, film- és színházi rendező, tanár volt a Dobszerda vendége.
-
Itt élet - vagy ha akarom, úgy is mondhatom, hogy ítélet. A Katona Kamrában olyat tudunk meg a jónevű szerző, Jánosy Lajos és a jól ismert színházigazgató, rendező, Máté Gábor közös alkotásából, amiről azt hittük, eddig is pontosan tudtuk. Most azonban kiderül, hogy sokmindent nem vettünk észre, nem is érthettünk és csak utólag válik bizonyossá, hogy milyen volt a késő szocializmus, a Kádár kor utolsó évei, hogy mitől éreztük úgy, hogy sokszor nem kapunk levegőt, hogy miért nem tudtak az akkori későkamaszok felnőtté válni, hogy miféle bizonytalanságok , hazugságok, elhallgatások, a ki nem mondott ítéletek és a felszín alatt dübörgő, de elfojtott lázadások hogyan tették oly bonyolulttá a mindennapokat, az emberi viszonyokat, a szerelmet, a pályaválasztást, a jövő tervezést. A nagy felismerés revelációként hat a nézőre, s azt feltételezem, a darab készítőire is. Hogy így van-e, ezt is megkérdezem Máté Gábortól, aki utolsó hónapjait tölti igazgatóként a Katona József Színház élén, ahol az utóbbi időben kapott hideget, meleget. Ő volt a Dobszerda vendége
-
Néhány szociográfus, dokumentumfilmes, történész, újságíró, bírósági szakértő, bírók, ügyvédek, ügyészek és három tragikusan végződő - kulákok ellen zajló - per még élő szereplői a legújabb Závada regény hősei. Miközben a gyújtogatással vádolt gazdálkodók ügyében végzik késői nyomozásukat, hogy film készülhessen az ötvenes évek brutális eseményeiről, saját életüket és korukat is megpróbálják megérteni a rendszerváltást megelőző válságokkal és bizakodásokkal teli, kiszámíthatatlan időkben. A "Pernye és fű" című regény olvastán az író szakmai és magánéleti múltja is felsejlik. Hogy így van-e, ezt is megkérdeztük az adás vendégétől, Závada Páltól.
-
Interjúalany: Závada Pál író
riporter: Váradi Júlia -
Az isztriai partok mellett egy kicsi házból figyeli a tenger zúgását, a napfelkeltét és a napnyugtát, s közben alaposan végiggondolja az életét. Úgy dönt, ezt meg is kell írnia, nem csak a maga, az utókor számára is, hiszen már a felmenői története is megrendítően izgalmas, az övéről pedig fiatal lázadóként, a létező szocializmus elleni -először csöndes, aztán egyre látványosabb - harc egyik vezéreként, a magyar szamizdat legfőbb terjesztőinek egyikeként, majd belső disszidensként, az SZDSZ megalapításának meghatározó politikai szereplőjeként, végül Budapest 20 évre újra és újra megválasztott főpolgármestereként végtelenül sok mondanivalója van. Demszky Gábor volt a Dobszerda vendége.
-
interjúalany: Demszky Gábor jogász, szociológus, politikus, a demokratikus ellenzék, majd a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) volt tagja, 1990–2010 között – öt hivatali cikluson át – Budapest főpolgármestere.
riporter: Váradi Júlia -
„Ha jobb, hogy betegnek kell lennem, Uram, Hölgyem, Uraim, Hölgyeim, adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet és alázatot és kitartást és bátorságot. Ha jobb meggyógyulnom, kérem adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet, alázatot, kitartást és bátorságot. Ha az jobb, hogy meg kell haljak, adjatok az elmúláshoz erőt, bölcsességet, szerénységet, alázatot és bátorságot.” Így kezdődik Karsai Dániel, Szenteczki Zita és Biró Bence az "Egy tökéletes nap, életről, halálról és más démonokról" című megrendítő drámája, amelyet tavasszal mutattak be a Hatszín teátrumban. Karsai Dániel még láthatta a róla szóló előadást. Ma már nem láthatja.
A Dobszerda vendége Szenteczki Zita junior príma díjas rendező és színész. -
Megtervezte, megrajzolta, kivágta, megvarrta, majd mozgatta és a saját kamerájával filmet rendezett és forgatott a bábfiguráival. Például a Mihaszna Köcsögről, Óláb Pufiról és Jóláb Petiről, de a szomorú Petőfi vers juhászáról is, aki bánatában a szamarat üti veri. Az első magyar vérbeli bábfilmesről Falus Éváról az animációs filmtörténet szinte egészen mostanáig mélyen hallgatott. Az ok, hogy az ötvenes években az akkori szóhasználat szerint Párizsba disszidált, s így azonnal említhetetlenné is vált Magyarországon. A múlt héten lánya, a Párizsban élő orvos, pszichiáter, terapeuta, Faloux Júlia fellebbentette az eddigi sűrű fátylat édesanyjáról és a magyar animációs film történetének kezdeteiről. Ő volt a Dobszerda vendége és természetesen nemcsak az édesanyjáról, hanem saját rendkívül izgalmas életéről is kérdeztük.
- Laat meer zien
