Afleveringen
-
Továbbra is a Mátra megújítóinál járunk – mondhatjuk újhullámosoknak is - és lesünk be a pincéikbe.
Maradunk Gyöngyöspatán, ahol a dolgok jelentős része történik. Annak idején a Mátrai Tőkések javarésze is itt működött/működik. Újabban is fontos borrendezvények helyszíne a község. Pata Csata kékfrankossal, Vulkánikus Borok Fesztiválja évente, Patai Bor és Tor Fesztivál januárban minden évben, és ki tudja még… Mindenesetre ötletekben nincs hiány, továbbá összefogásban sincs hiány, mert a magyar átlaggal ellentétben a patai borászok közt jól érzékelhetően van egy egészséges kohézió, gyakoriak az együttes megjelenések bemutatókon, fesztiválokon, bornapokon.
A mai adásban a Szignárovits –Maka pincét mutatjuk be. Kis pince, kis szőlő, de nagy akarat, nagy elszántság és nagy borok. Vagy, ahogy ők maguk mondják: „izgalmas dűlőkből izgalmas borok”.
A kettős név házaspárt takar, ahol az asszony Maka Bernadett és családja tősgyökeres patai, ősi borász család.
Szignárovits Márk is környékbeli, ő Gyöngyösről nősült ide, tehát nem „tájidegen”. Nyilván itt kapott kedvet a borászkodáshoz, mert eredetileg más, polgári foglalkozása volt. Vonzotta az elhagyott állapotú Gereg dűlő kitakarítása – amely a legjobbak egyike arrafelé - és újratelepítése. De a részleteket majd ő maga meséli el…
Szabadítsuk ki a szellemet a Szignárovits-Maka palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
Amint az az előző adásokból is kiderült, új szelek fújnak a Mátrában. Ezúttal Gyöngyöspatáról átrándulunk a másik emblematikus borközségbe, Gyöngyöstarjánba.
Pata mellett talán ez a másik olyan helye a borvidéknek, ahol nagyon sok borászat tömörül, kezdve a már többször említett Szőke Mátyástól, aki sokáig – főleg a ’90-es években – egyet jelentett a Mátrai borral. Azután a másik nagy borászat, a Sol Montis, Benedek Péter és a Ludányiak, és még sorolhatnám…
Mindenesetre komoly versenyszellem látszik a két település között, rendeznek is Pata – Tarján vakkóstolós borpárbajt is a vinofil közönség és egymás örömére.
Itt működik az egyik, bár méretében kisebb, ám emblematikus családi pincéje - ez a Centurio. Évszázados családi borászatról van szó, amint ez a névből is sejthető. Immáron a ki tudja, hányadik, mindenesetre többedik generáció viszi a pincét Ludányi Balázs személyében, aki édesapjával együtt teszi a dolgát a szőlőben és a pincében is. Hasonlóan a többi újhullámos borászhoz, ők is a kékfrankosra helyezik a hangsúlyt, ez a zászlóshajó, ugyanakkor kiváló fehérekkel is büszkélkedhetnek.
Szabadítsuk ki a szellemet a Centurio palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
Zijn er afleveringen die ontbreken?
-
Amint az előző adásokban is jeleztem, a mátrai megújulást szeretném bemutatni néhány újabb kori pince működésén keresztül.
Szögezzük le most is, s ha kell többször is, hogy a Mátrai borvidék adottságai nem maradnak el semmiben a nála jobban sztárolt Egritől, csak a borköztudatban a Mátra valamiért halványabban él. Hogy ez miért van így, azt most nem kutatnám. Talán a mátraiak később ébredtek kicsit az egriekhez képest, vagy a mátrai borok eleve elrendeltnek tűnő – egyébként helytelen és egyoldalú - besorolása a „könnyed friss illatos fehérek” kategóriájába, különösen akkor amikor még a vinofil közönség java része nálunk vörösbormániás volt, talán ezek is közrejátszottak. Mindenesetre azóta sok minden megváltozott, és folyamatosan változóban is van! A mátraiak egyre-másra tesznek le komoly, érlelt, gyakran testes borokat, és nemcsak fehérben, de vörösben is sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet. Mindez jól mutatja, hogy téves volt az a korábbi besorolás, ami a Mátrát csak a könnyed, friss, illatos kategóriára próbálta leszűkíteni.
Számos törekvő, fiatal, lelkes borász egy valóságos Új Mátra teremtésébe kezdett, köztük is terjed a minél természetesebb borkészítésre való törekvés, ami tiszta gondolkodást feltételez. Egyesek már egészen a natúrbor készítésig is eljutottak.
Úgy tűnik a megújulás epicentruma Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján térségében észlelhető leginkább.
A mai adásban ismét egy fiatal pincébe lesünk be, nem véletlenül éppen Gyöngyöspatán.
Szabadítsuk ki a szellemet a Páger-palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
Folytatjuk a mátrai kis pincék bemutatását. A hazai borvilágban erősen járatosok már felfigyeltek rájuk, és nemrég valóságos mozgalmat indítottak NewMátra fantázianéven, amely
éppen ezeket a kis gyöngyszemnek számító kis pincéket és persze gazdáikat próbálja bemutatni, természetesen boraikkal együtt, és elérhetővé tenni azokat. Mert itt már csak a méretekből, meg persze a filozófiájukból is adódóan sincs esély arra, hogy e borok valaha is megjelenjenek a nagyobb hálózatok polcain, de nem is oda valók! Viszont azért a komoly és igényes érdeklődők számára nem árt, ha elérhetők. Nos, erre a feladatra vállalkoznak az ÚJMÁTRA New!? gazdái és szervezői.
Az ügyet az a Kézdy Dániel vette hóna alá, akit már az általa vagy évtizede évente szervezett Furmint Februárról jól ismerhetünk. Most e mátrai megújulás meggyőződéses támogatója lett társával együtt, és mondhatni, az élére állt e mozgalomnak. Rendszeresen igyekeznek bemutatni a rejtett kincseket hanggal és képpel, és különböző rendezvényeken bemutatni az érintett gazdákat. Boraikból különböző válogatásokat állítanak össze és juttatják el az érdeklődőkhöz.
Az egyik e borászatok közül éppen a mai vendégem, az Itt és Most pince mindenese Gyöngyöspatáról – már megint Pata - Hoffmann Tibor, aki szerencsésen megfertőződött Szentesi József által a régi magyar fajtákat illetően, és aki a régi fajták és a mátrai terroir mellett hisz a közösség teremtő energiájában.
Szabadítsuk ki a szellemet itt és most a patai palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
A Mátraaljai vagy Mátrai borvidék sok szempontból izgalmas hely, ugyanakkor ellentmondásos is. Arról a korábbi hiedelemről, miszerint a Mátraalja friss, főként illatos könnyed stílusú tömegtermelt borokra alkalmas, már jó ideje bebizonyosodott, hogy nem egészen van így – ennél ugyanis jóval többre hivatott.
A 2000 után létrejött hármas „tömörüléssel”, a „Mátrai Tőkésekkel” új szelek kezdtek fújni a Mátra felől: komolyan érlelt, szép és jótestű borokkal robbantak be a borköztudatba.
Ennek is köszönhetően 2010 után egyfajta mozgalom indult el Gyöngyöspata környékéről, ahol rendkívüli borok születnek komoly műgonddal és gyakran a régi magyar szőlőfajtákból is. Az itteni borászok közül elsőként Kovács Andrással, a Gyöngyöspatai Hegymente szőlőbirtok mindenesével ismerkedünk meg.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Andrási László már vagy húsz éve működteti kézműves pincéjét a Somló keleti oldalán, ahol elszántan kutatja, próbálja a régi magyar, többnyire méltatlanul feledésbe merült szőlőfajták feltámasztását, és borain keresztül azok bemutatását. Máris igen komoly fajtagyűjteménnyel rendelkezik.
Teszi mindezt meggyőződésből, a régi fajták iránti bizalomból, hitből és elkötelezettségből - Szentesi József mellett. Úgy tűnik mindkettőjük munkássága kovászként hat, s példájukból tanulva egyre többen – főként fiatal borászok - fordulnak saját régi, kárpát-medencei szőlőfajtáink felé, ami meggyőződésem szerint a magyar bor jövője.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
A mesterséges intelligencia egyre inkább teret hódít a szőlészkedésben, borászkodásban is. Az MI-alapú technológiák olyan területeken segíthetnek, mint az egyre kiszámíthatatlanabb időjárással járó nehézségek, a különböző kártevők és betegségek megjelenése, a szőlő életének alakulása, a szükséges tápanyagpótlás jelzése, az optimális hozam beállítása, a szüret időpontjának ideális eltalálása, de hasznosak lehetnek az emberhiány pótlása, az erjesztési folyamat optimalizálása, vagy akár a bormarketing terén is.
Műsorunkban dr. Sárdy Diánát, a MATE budai campus főigazgatóját, a borászati tanszék vezetőjét kérdeztük.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
A szép magyar Alföldünk szinte tele van szőlőskertekkel, s noha nem tartozik az úgynevezett történelmi borvidékeink közé, jelentőségét nem szabad lebecsülni. Volt, amikor egyenesen nemzetmentő szerepe volt, például a filoxéra vészt követő nagy borínség idején, amikor mindenütt kipusztult a szőlő, csak éppen az Alföldön nem, a homokos talajnak köszönhetően. Fel is értékelődött rögvest, s még nagyobb arányú telepítések történtek. A szocializmus korszakában a nagyüzemi tömegtermeléssel előállított borok nem igazán tettek jót az alföldi bor imázsának, így aztán a ’90-es váltás után az újra induló magánpincészetek, akik már komolyan gondolták a minőséget, bizony megizzadtak, amíg elhitették a nagyérdeművel, hogy ezek nem ugyanazok a borok. Talán ez a meggyőzés még napjainkban is tart.
Bár egyre többen látják, tudják, elhiszik, hogy a Kunsági, Csongrádi és Hajós-bajai borvidék is képes komoly, nemes borok előállítására, ennek mára számos bizonyítéka van a palackokban. Mint mindenben, itt is néhány élenjáró családi pince emelte fel a zászlót és tartja azóta is magasra. Őket követik egyre többen.
Csak egy fontos adat: az elmúlt közel húsz évben az Alföld három Év borászát adott, kettőt a Kunság, egyet Hajós-Baja. Közülük is elsőként Frittmann János kapta a díjat Soltvadkertről, még 2007-ben. Sokan felkapták a fejüket akkoriban a hír hallatán, meglepődve, hogy az Alföldről is lehet valaki Év Borásza.
Bizony lehet és ez jól is van így. Ha valaki elszántan, kitartóan és hosszútávon jó minőségű borokat készít, ráadásul egy olyan borvidéken, melyet a nem túl- és nem jól tájékozott közvélemény kissé lesajnál, nos az feltétlenül megérdemli a kitüntetést.
A mai adásban igyekszünk bemutatni azt a borász dinasztiát, akik a Kunságból az elsők között emelkedtek ki, bizonyítva, hogy arrafelé is lehet kiváló borokat készíteni. Itt valójában egy igazi nagycsaládi vállalkozásról van szó, a Frittmann családról.
Tartsanak velünk szabadítsuk ki a szellemet a Frittmann palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
Újabb tokaji stafétánkat Árvayéknak szenteljük. Árvay János még a régi Hegyaljai Borkombinátban kezdte munkásságát, majd a váltáskor a privatizációval létrejött úttörőnek számító, francia tulajdonú Disznókő pincészetben már főborászként folytatta majd’ egy évtizeden keresztül. A Disznókő egyből élre törő – akkor azt mondtuk „újhullámos” – aszúi egy új világot nyitottak meg előttünk.
2000-től Sauska Krisztiánnal megalapították az Árvay és társa pincészetet, közben 2003-ban Árvay Jánost az Év borászává választották.
2009-től szétváltak és Árvayék visszatértek a saját családi pincészetükhöz Rátkára, közben a következő generáció is felcseperedett és mára egyre nagyobb részt vállal a családi pince életében. Angelika és Szabolcs a stafétát már-már a kezében tartja.
Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a tokaji Árvay palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
A klímaváltozást valamennyien tapasztaljuk már jó pár éve, s ezt a növényvilág is érzi. Igen nagy kihívást jelent minden élőlényre, így a szőlőre, s az abból készült borra is. A szőlőtermesztés határai egyre északabbra tolódnak, olyan helyekre, ahol korábban nem is álmodtak borászkodásról, s ha ez így folytatódik, hamarosan megjelennek a skandináv borok is. Ugyanakkor a déli, mediterrán térség egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül. További komoly probléma a rendszeressé váló vízhiány, az aszály, amely a termés mennyiségét befolyásolja.
Változnak a borok is, egyre nagyobb a cukortartalom, amelyből nagyobb alkoholok, még érettebb tanninok születnek. Hogyan lehet reagálni erre a változó helyzetre, mit kell és lehet tenni?
Erről beszélgetünk Petzold Attila okleveles élelmiszermérnökkel, párlatszakértővel.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Ezúttal hazánk legkisebb borvidékének egyik legkisebb pincéjét lessük meg, ahol Somló legizgalmasabb borai készülnek a lehető legklasszikusabb stílusban. Ez a SAP, azaz a Somlói Apátsági Pince.
A birtok hosszú időn át a pannonhalmi apátságé volt, aztán az államosításkor felaprózták, így mai gazdájának húsz tulajdonostól kellett visszavásárolgatnia, hogy újra összeálljon. A mindössze 3-4 hektáros, organikus művelésű birtok erősen természetközeli borokkal rendelkezik: érett, testes, természetesen fahordós klasszisok valamennyien.
Különlegességük, hogy megörököltek jó pár régi kárpát-medencei fajtát is, amelyeket azóta gondosan ápolnak, folyamatosan kísérletezve, milyen lehetett az a régi somlói bor, ami mindig vegyes fajtákból állt. Adásunkban Balogh Zoltánnal, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosával beszélgetünk.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Amikor Törökország szóba kerül, minden előbb jut eszünkbe, mint a bor, pedig a világ legelső boros régiói éppen a mai Törökország területén fekszenek. Mai tudásunk szerint a nemes borszőlő, a Vitis Vinifera innen származik. Törökország a maga 500 ezer hektárnyi szőlőterületével a világ 6. helyén áll. Igaz ennek csak kis töredékéből készül bor!
A borkészítés a XX. század vége óta növekvőben van, számos helyi autochton fajtájuk kezdi felkelteni a mindig újra szomjazó borvilág figyelmét.
Adásunkban Törökország borvidékeit és borait mutatjuk be dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus segítségével, és arra is fény derül, hogy miként fér össze a mohamedán vallás és a bor.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Adásunkban a Móri Brigádhoz kukkantunk be pincelesre: jó 10 évvel ezelőtt néhány lelkes, akkor még egyetemista, több borkóstoló szervezése közben azon kapta magát, hogy kedvük támadt pincét szerezni és saját bort készíteni.
A Móri Brigádot Dankó Ákos és Tavarnay Tamás alkotják. Az őket jól ismerők azt mondják, hogy ihletettek, igen tehetségesek, és boraikon keresztül a móri vidék legszebb arcát mutatják fel.
S hogy mért pont Móron és miért éppen az ezerjóval próbálkoztak, nem pedig valamelyik agyonsztárolt, népszerű nemzetközi fajtával? Dankó Ákos ezt is elárulja.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
A magyar évszázadokon keresztül borivó nemzet hírében állt, s ezzel párhuzamosan – a franciák, a spanyolok és az olaszok mellett – mi voltunk Európa első négy bortermelő országának egyike. Minden tisztességes étkezéshez bort ittak eleink. Ez a helyzet azonban radikálisan megváltozott a filoxéravész után, majd Trianont követően a termőterületek további csökkenésével, a szocialista rendszerbéli minőség romlás kapcsán.
Minderre az elmúlt két évtizedben az üdítőknek nevezett alternatív italok benyomulása s végül az energiaitalok dömpingje tette fel a koronát. Az egykori fejenkénti 35-40 literes éves borfogyasztásunk jelenleg 17,5 liter/főre esett vissza, pedig az elmúlt 30 évben szőlő-és borágazatunk óriási fejlődésen ment keresztül. Eközben az alkoholellenzők összemossák az egészséges borivást az alkoholizmussal. Mit lehet tenni, hogy a kellő mértéket tartva a fiatal generáció felvegye őseink stafétáját és a jó borok kulturált világába bevezessük őket?
Egy ezt célzó projektről, s annak tapasztalatairól beszélgetünk Dr. Hídvégi Zsófia orvossal, mentálhigiénés szakemberrel.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Adásunkban a szilágysági Kárásztelekre, a régi Erdély egyik híres borvidékére látogatunk el pincelesre. A történelem viharai ezt a vidéket sem kímélték, míg egy napon Gál Tibor arra nem vetődött, s meg nem látta benne a pezsgőkészítésre ideális termőhelyet.
Noha korai távozása megakadályozta, hogy személyesen részt vegyen a kivitelezésben, végül összeállt a hazai befektetői kör – élén a Pannonhalmi Főapátsággal – és az ötletből valóság lett: az egykori szőlőhegy újraéledt, vadonatúj feldolgozó és pince épült célirányosan a tradicionális pezsgőkészítésre hangolva. Már az indulásuk után első pezsgőikre is díjakat kaptak, s azóta sem szűnik a díjeső és az elismerés.
Műsorunkban Leitersdorfer Edittel, a Kárásztelek Pincészet ügyvezetőjével beszélgetünk.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
A mátrai borvidéken, a kiváló termőhelynek számító Saár-hegy szőlőiből készíti natúr borait Major Levente, akit sokan mátrai vikingnek hívnak, ám a táltos titulus jobban illik hozzá. Az Abasári Rizling mindig is fogalom volt. Kissé megfakult állapotából újra fényesedik, hála Major Leventének és pár elszánt társának.
Major Levente nemcsak természetes, tiszta borokat nevel a pincéjében, hanem természetközeli gyerekeket is, lévén, hogy egy évtizede a helyi általános iskola igazgatója is. Vele beszélgetünk szőlőről, borról, természetről, transzcendenciáról és nevelésről.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Régen a Kárpát-medencében számtalan őshonos szőlőfajta élt, s ezekből készültek a sokszor emlegetett híres magyar borok. A filoxéravész a 19. század végén mindent kipusztított, s míg minden európai boros ország alapvetően a saját fajtáit telepítette vissza, mi tömegével beengedtük a nemzetközi, főként francia fajtákat, s a saját fajták jelentős része nem került vissza.
Aztán egy nap megjelent Szentesi József, aki nem csupán borász, de forradalmár is, s aki magára vállalt egy olyan szőlészeti- és borászati feladatot, amelynek kötelező agrárágazati feladatnak kellene lennie. 2000 táján kezdett el a régi fajtákkal komolyan foglalkozni. Azóta számos bizonyságát adta és adja, hogy az általa feltámasztott régi magyar fajták mire képesek. Törekvései mentén talán egyszer eljutunk oda, hogy ez a program ne egy ember saját kizárólagos erőfeszítése, hanem nemzeti borügy legyen.
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Gyarmati Orsolya -
Nem csak a birtok nevében, de Molnár Tibor, vagy ahogy mindenki hívja, Titi egészében is egy valódi vincellér rejtezik. Jó helyre született, édesapja id. Molnár Tibor a soproni borvidék emblematikus borszereplője volt, sokáig hegybíró, majd a Hegyközségi Tanács elnöke.
Titi beleszületett a szőlőbe, s onnan azóta se nagyon szabadul. A vincellérséget gyerekkorától szívta magába, de sokat segítettek azok a szakmai tapasztalatok, amelyeket a határ túloldalán, a soproni borvidék elszakított részein működő osztrák pincészetekben szerzett. Harácsony, közben osztrák borakadémiai képzésen is részt vett, majd egy kis Kamptal.
Ezen tapasztalatokkal felvértezve tért haza, hogy bekapcsolódjon az 1980-as években alapított borászat életébe. Annak idején három család alapította, mostanra mint második generáció, Titi vette át a stafétát főborászként és főszőlészként, s lett a Vincellér borbirtok vincellére és arca egy személyben.
De a részletekről valljon ő maga.
Tartsanak velem, szabadítsuk ki a szellemet a Vincellér palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
Fertőrákosra érkezünk, kőhajításnyira az osztrák határ. Érződik ez mindenen, merthogy a határ túloldalán is az egykori soproni borvidékünk folytatódik, csak éppen osztrák fennhatóság alatt. Luka Enikő eredetileg képzőművészeti pályára készült, mégis jó húsz évvel ezelőtt váratlanul a nyakába szakadt eltávozott atyja öröksége, a szőlő és a pince. Innen, a szinte semmiből kellett felállnia és helytállnia, és ha az azóta eltelt bő két évtizedet tekintjük, jól láthatóan sikerült is neki. Méghozzá bravúrosan! Az örökölt 1,7 hektár szőlőt azóta megduplázta, de így sem lett belőle szupermarketeket elárasztó nagygazda. Az a 3,4 hektár szőlő éppen egy kis gyöngyszemre elég ahhoz, hogy a bort és a termő tájat a „szívhez közel” hozza. Boraiban jól tetten érhető a kifinomult ízlésű női kéz nyoma. Ezt magam is tapasztaltam.
A birtok, kis mérete ellenére, a mai Soproni borvidékünk egyik meghatározó pincéjévé lett, borai a legjobb helyeken teljesítenek.
A részletekről kifaggatom, mesélje el ő maga.
Szabadítsuk ki szellemet, ezúttal Enikő palackjaiból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna -
Nagy és jelentős vidék volt hajdanán a teljes Fertő-tó környéke, valamint a Soprontól délre elnyúló – ma Közép- és Dél-Burgenland néven működő kiváló ausztriai borvidékek, továbbá ide tartoztak a közeli Kis-Kárpátok lankáin termő szőlők is, innen a korabeli neve: Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidék. 1910-ben még 19 ezer hektár, ennek Trianon után megmaradt az egyötöde. Ebből is csak alig 2000 hektár van művelés alatt.
De hála néhány elszánt gazdának, Sopron az elmúlt két évtizedben igen szépen feljövőben van és felzárkózik régi hírnevéhez. Méretében megfogyva, de törve
nem, teszi a dolgát… Régi pincék megújulnak, újak is születnek, pontosabban nagyon régiek pár évtized kihagyás után újjászületnek.
Éppen ilyen a Steigler pince is, ahová a mai adásban belesünk. A történet ismerősnek tűnhet: a tulajdonos felmenői ősidőktől borászkodtak. Aztán Trianon, országdarabolás, később a szocialista korszak, a folyamat megszakad, csaknem 100 év telik el, majd a család mai leszármazottja – Lőrinczy Bálint – egyszer csak visszatér ősei szokásához és újra borászkodásba kezd. Ráadásul azonnal a legkorszerűbbnek számító organikus műveléssel. Szerencséjére talál ehhez illő világlátott s elhivatott soproni gyökerű szakembert Varga Tamás személyében, akivel bemutatjuk a Steigler pincét és borait.
Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet ezúttal a Steigler palackokból!
Műsorvezető: Dr. Csizmadia András
Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna - Laat meer zien
