Afleveringen
-
Ismét sokak kérésének sikerült eleget tenni azzal, hogy videós változat is készült az egyik legutóbbi írásomból, amely korunk demokrácia felfogását elemzi.
Lehet-e más irányból nézni a romániai választásokba való külföldi beavatkozást, mint ahogy azt a fősodratú propagandamédia teszi? Vajon miért van az, hogy a román antiglobalista megbuktatott elnökjelölt lejáratásában vezető szerepet játszik az erdélyi magyarok politikai szervezete, az RMDSZ és annak médiaköre, illetve a Fidesz médiagépezete, beleértve azokat az erdélyi magyar médiafelületeket, amelyeket ugyancsak a Fidesz lobbija finanszíroz? Miért akarják valakik mindenáron félreállítani azt a jelöltet, aki megnyerte a romániai választások első fordulóját tavaly novemberben? És még számtalan érdekes kérdés van terítéken, amelyeken érdemes gondolkodni.
Közösségi média felületeim a Substack-en túl.
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők a podcast adások)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Ha szeretné követni az írásaimat a jövőben, kérem, adja meg az email címét az alábbi mezőben, majd kattintson a Subscribe (Feliratkozás) gombra. Köszönöm!
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
Üdvözlöm Önöket az előző videóban beharangozott Gondolkodó Emberek Országában (GEO). Egy 12 éves magyar kislány kálváriája kapcsán a 12 éves Jonas esete jutott eszembe, aki Az emlékek őre című disztópikus regény főszereplője. Vajon nem lehet, hogy az őrületig túlszabályozott világban élünk? Vajon jó döntés, ha a szabadság helyett az úgynevezett biztonságot választjuk? Vajon tényleg biztonságban vagyunk? Ezen kívül számos olyan kérdés is terítékre kerül, amit mindenkinek érdemes átgondolni. Vágjunk is bele...
A tizenkét éves Jonas olyan világban élt, amelyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ez volt a tökéletes társadalom. Mindent ellenőriztek, mindent megfigyeltek, mindenki ugyanazt kapta. Szigorú formák tartották a rendet a földi mennyországnak kinéző világban, ahol a szabadság helyett az úgynevezett biztonságot választották az emberek. Ebben a társadalomban a lényeges dolgokról kérdéseket sem lehetett feltenni. Minden egyforma volt, nem voltak színek, egyéniségek, mindenki tudta, mi a feladata, és mindenre volt szabály. Ebben a társadalomban a tudást csak egyetlen ember birtokolhatta, ő volt az emlékek őre, az örökítő. Jonast hosszú megfigyelések után a bölcsek tanácsa arra választotta ki, hogy utódja legyen a hamarosan nyugállományba vonuló emlékek őrének, az „örökítőnek”. Az idős ember feladatául kapta, hogy átadja a tudását az ifjú kiválasztottnak.
Közben Jonas szülei átmenetileg egy kisbabát fogadtak magukhoz, akivel nem boldogultak a nevelőotthonban, ahol Jonas édesapja is dolgozott. Ha a kicsi nem lesz olyan, mint a többiek, akkor rá is vonatkozik az „elbocsájtás” ceremóniája, ez a szabály. Jonas megkedvelte a kis gügyögő csöppséget, vele aludt, és úgy nézett ki, a kicsi be tud illeszkedni az egyforma társadalomba, ám amikor elválasztják Jonastól, minden elölről kezdődött és a befogadó család számára egyértelművé vált, csak az „elbocsátás” segíthet. De vajon mit jelentett ez a gyakorlatban? Senki sem tudta és senki sem kérdezhetett rá, csak maga az „emlékek őre”.
A csecsemő még kapott egy esélyt, visszavitték Jonas nevelőszüleihez azzal, hogy ha továbbra sem nyugszik meg, állandóan felsír éjszaka, akkor rá is az „elbocsátás” vár.
Ebben a társadalomban az „elbocsátás” egy elfogadott norma, az „elbocsátás” maga a szabály, amit valamikor valakik meghoztak. Senki sem tudta, hogy kik voltak azok. Viszont, hogy ez mit jelentett valójában, az tabunak számított. Tilos volt érdeklődni. Az volt a szabály, hogy ebben a társadalomban nem lehetett kérdezni és nem lehetett gondolkozni csak arról, ami meg volt engedve. A szabály szerint aki kérdez és gondolkozik, az nem lehet a társadalom része. Van egy másik szabály is: ebben az egyforma társadalomban nem lehet két egyforma ember, például egy egypetéjű ikerpár jelenléte már zavart okoz, így egyikükre csecsemőkorban az „elbocsátás” vár.
Jonas, miután sejtette, hogy az általa megkedvelt kisbaba nem tud beilleszkedni a nevelőotthoni környezetbe és rá is az „elbocsátás” vár, az „emlékek őre” kiválasztottjaként be akart tekinteni ennek a folyamatába, amit pont egy ikerpár esetében a saját édesapja végzett el. A kisbabák közül azt „bocsátották el”, aki kisebb súlyú volt. Ez volt a szabály. Miután ebben a társadalomban mindent megfigyeltek, így abban a teremben is volt egy kamera, ahol az „elbocsátás” ceremóniája zajlott, ezt nézte élőben Jonas is. Látta, amint a két ikerpárt lemérik és a saját apja átveszi a könnyebb súlyú babát:
“- Hallod-e, csöppség, te csak 2550 grammos vagy. Kis möpszli.
- Gabriellel (a befogadott kicsivel) is ilyen furán szokott beszélni - jegyezte meg mosolyogva Jonas.
- Figyelj oda! - szólt az örökítő.
- Most majd tisztába teszi és felöltözteti - magyarázta Jonas.
- Hogy ne fázzon a pici.
- Maradj csöndben, Jonas! - Az örökítő hangja furcsán, hidegen csengett. - Nézd!
Jonas engedelmesen a képernyőre függesztette a tekintetét, és várta a folytatást. Különösen a ceremónia érdekelte.
Apa a szekrényhez lépett, kinyitotta, és elővett belőle egy injekciós fecskendőt meg egy apró fiolát. A tűvel óvatosan átszúrta a kis üveg dugóját, és felszívta a fecskendőbe a fiola színtelen tartalmát.
Jonas szánakozva felszisszent. El is felejtette, hogy az újgyermekek oltásokat kapnak. Ő maga is utálta az injekciókat, de tudta, hogy szükségesek.
Meglepetésére apja az újgyermek homlokához hajolt, és ott szúrta bele a tűt, ahol a kis fejen egy ér lüktetett. A pici megvonaglott, és erőtlenül felsírt.
- Miért... - kérdezte döbbentem Jonas...
- Csitt! - szólt rá szigorúan az örökítő.
Apa beszélni kezdett, és Jonas megkapta a választ ki nem mondott kérdésére.
- Jól van, tudom, hogy fáj - gügyögte apa. - De muszáj vénába szúrnom, és a karocskádon még icipicik az erek.
Közben lassan, óvatosan nyomni kezdte a dugattyút, a fejbőr alatti vénába juttatva a folyadékot. Amikor a fecskendő kiürült, kihúzta a tűt, és a használt eszközt a szemétkosárba dobta.
- Már készen is vagyunk - szólt derűsen. - Nem is volt olyan szörnyű, igaz?
Most fogja tisztába tenni és felöltöztetni, gondolta Jonas. Nem szólalt meg, elfogadta, hogy az örökítő azt szeretné, ha csendben néznék végig a kis ceremóniát.
Az újgyermek időközben abbahagyta a sírást. Végtagjai néhány másodpercig görcsösen rángatóztak, aztán elernyedtek. Feje oldalra bukott, s szemhéja félig leereszkedett. Már nem mocorgott.
Jonast érthetetlen szorongás fogta el. Valahogy ismerősnek tűnt a testhelyzet, az arcon ülő kifejezés. Csak azt nem tudta, hol látott ilyet.
A képernyőre meredt, várva a folytatást. Semmi nem történt. A kicsi mozdulatlanul hevert, Apa pedig rendet rakott a szobában: összehajtotta a takarót, becsukta a szekrényt.
Jonasen most ismét erőt vett a fojtogató érzés, ami először a játszóterületen fogta el. Ismét felrémlett előtte a szőke hajú fiú arca és élettelenné dermedt tekintete. Az emlék visszatért.
Megölte a gyereket! Az apám megölte a gyereket! A két mondat harsogva visszhangzott Jonas fejében, míg ő maga némán, a borzalomtól tágra nyílt szemmel a képernyőre meredt.
Az apja folytatta a rendrakást. Felvett a földről egy odakészített kartondobozt. Az ágyra rakta, kinyitotta, elhelyezte benne az ernyedt kis testet, és becsukta.
Azután a kezébe vette a dobozt, és a helyiség túlsó falához lépett vele. Kinyitott egy kis ajtót a falon. Az egy vaksötét üregbe nyílt - az iskolai tantermek szemétledobó nyílásaira emlékeztette Jonast.
Apa betette a dobozt a sötét üregbe, és lökött rajta egyet.
- Pá-pá, kis ember - mondta, azután kiment a helyiségből. A képernyő elsötétült. Az örökítő Jonasre nézett, és higgadt, szenvtelen hangon beszélni kezdett.
- Ahogy mondtam, a bemondó értesített róla, hogy elődöd, Rosemary az elbocsátását kérte. Aztán bekapcsolták a monitort, hogy nézhessem, mi történik vele. Ott állt a szobában, és várt. Akkor láttam utoljára azt a gyönyörű gyermeket. Bevitték a fecskendőt, és felszólították, hogy tűrje fel a ruhája ujját. Azt mondtad róla, Jonas, hogy talán nem volt elég bátor. Én nem tudom, mi a bátorság. Nem tudom, miben áll, honnan ered. Csak azt tudom, hogy engem megbénított az iszony és a tehetetlenség.”
És máshogy ugyan, de nemrég engem is “megbénított az iszony és a tehetetlenség”. Ez az érzés uralkodott el rajtam, amikor néhány napja olvastam Dr. Pál-Szántó Ágnes ügyvédnő bejegyezését, idézem:
“A tegnapi második maratoni tárgyaláson egy olyan 12 éves kislány olthatóságáról döntött a bíróság, akinek a mellékvese működése a korábbi oltások által elindított autoimmun folyamatok miatt állt le. Kb. 15 érdeklődő egyéb szülő vett részt hallgatóságként a bírónőn és az alperesi jogi képviselőn, illetve rajtam, felperesi jogi képviselőn túl ezen a tárgyaláson, amin a 12 éves kislány is, mint felperes személyesen megjelent. Ez a gyermek végighallgatta, hogyan dönt a hatalom az élete felett. 2 orvosi szakvélemény is alátámasztja, hogy nem szabad beoltani őt. A teremben senki, de még a bíró sem volt védett az ellen a betegség ellen, amivel ezt az oltásoktól megrokkant gyermeket oltani akarják, mégis helyénvalónak érezte a bíró, hogy egy gyermek élete felett meghozza azt a döntést, amivel e gyermeket tulajdonképpen ennek az oltásnak a felvételére kötelezte.
Kedves Szülők, felnőttek, népegészségügy, gyógyszerészeti központ, hivatalnokok, védőnők, alperesi, felperesi jogi képviselők, bírák!
Olyan oltások felvételére kényszerítitek a magyar gyermekeket, amely betegségek ellen már ti sem vagytok, vagy nem is voltatok soha védettek. Úgy érzitek, hogy mégis van jogotok ehhez?”
Ez a bejegyzés döbbenetes. Legalább annyira embertelen, képmutató, kegyetlen, mint az Emlékek őre című disztópikus regényben az elbocsátás ceremóniája.
A mai társadalom egy őrületekig szabályozott társadalom. Nincs kivétel, nincs más, a szabály az szabály, bármilyen ára legyen is, ez a mai valóság.
Az emlékek őre című regényben amikor a 12 éves Jonas rájön arra, hogy az általa megkedvelt kis csöppségre is a halál vár, hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot. A kisbabát a hátára kötve kimenekíti a “tökéletes társadalomból”. A terve sikerül.
Kedves édesanyák, édesapák, akik küzdötök a gyermekeitekért... Nektek is sikerülni fog, mint Jonasnak. Nem lesz egyszerű, de ez nem maradhat így. Mert ez a világ, amiben élünk, nem lehet olyan, mint amilyen ma. Mert ha olyan, akkor nem lesz jövője senkinek.
Tegyünk fel néhány lényeges kérdést, amely a Gondolkodó Emberek Országában teljesen érhető, és jogos:
* Vajon normális, hogy a gyermekoltások biztonságával kapcsolatban tilos érdeklődni, tilos gondolkozni?
* Vajon normális, hogy a védőoltásokról kritikusan ebben a társadalomban nem lehet kérdezni és nem lehet beszélni következmények nélkül?
* Vajon normális, hogy aki kérdez és gondolkozik, az nem a társadalom része mert az csakis egy "összeesküvés-elméletes" ember lehet, aki a tudományt állítólag tagadja?
* Vajon normális, hogy egy állampolgárokat elvileg szolgálni hivatott jogállamban a gyerekoltások őrei határoznak meg mindent a saját gyermekeinkkel kapcsolatban, és nekünk beleszólásunk sem lehet abba, hogy mi kerüljön a legféltettebb kincsünk testébe?
* Vajon normális, hogy ha bármilyen nyilvánvaló következménye van egy védőoltás beadásának, akkor a hivatalos szervek mindig csak azt tudják ismételgetni a rémült édesanyáknak, hogy "nincs kapcsolat a védőoltás és az elváltozás között"?
* Vajon normális az a helyzet, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egy gyermek 3-4 oltást kapott, de egy mai gyermek egészségének "megőrzéséhez" 50-70 oltást javasolnak?
* Nem lehet, hogy a valódi orvoslásban nem létezik mindenkire jó sapka, vagyis egy oltási rend sem lehet mindenkinek egyformán jó?
* Vajon ha azért tettek kötelezővé rengeteg oltást, hogy az ún. nyájimmunitással védjék azokat, akik nem olthatók, de közben meg azokra, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy nem olthatók, mégis rákényszeríti a vakcinázást a bíróság, akkor kik azok, akik nem olthatók, ha azok a gyerekek sem minősülnek annak, akikre az orvos is azt mondja?
* Ha a védőoltásokat azért kell megismételni, mert azok hatékonysága egy idő elteltével bizonyítottan csökken, akkor hogyan létezhet bármilyen oltásokkal elérhető nyájimmunitás egy olyan társadalomban, amelynek a felnőtt lakosságát több évtizede nem is oltották azokra a betegségekre, amelyekre a gyermekeket kötelezik?
Ezt megismétlem máshogy, mert ezen nagyon fontos gondolkodni:
* Hogyan létezhet nyájimmunitás, ha a felnőtt lakosság ún. védettsége a gyermekoltások hatékonyságának csökkenésével már eltűnt?
Nem lehet, hogy a 12 éves Jonas és a 12 éves magyar kislány kálváriája el kellene gondolkoztasson mindenkit, hogy az értelmetlen szabályokra nem bízhatjuk a saját és a gyermekeink életét?
Ajánlott könyveink a védőoltások témakörében
Dr. Judy Mikovits: A korrupció pestise
Dr. Brian Hooker és Robert F. Kennedy Jr: Oltani vagy nem oltani?
Podcast adásaink elérhetők a Spotify és az Apple Podcasts felületein is
További közösségi média felületeim
YouTube: https://youtube.com/@szakacsarpadcom
Instagram: https://instagram.com/szakacsarpadcom
TikTok: https://tiktok.com/@szakacsarpadcom
Telegram: https://t.me/szakacsarpadcom (ennek előnye, hogy innen egyetlen gombnyomásra letölthetők az egyes részek)
Twitter / X: https://x.com/szakacsarpadcom
Miben tud Ön segíteni?
Amennyiben úgy érzi, írásaink segítenek Önnek tisztábban látni a világban történő eseményeket, kérem, küldje tovább a hírlevelünket ismerőseinek. A megnyitott üzenetnél kattintson arra, hogy “Továbbítás”, és a Címzett mezőbe írja bele azoknak az e-mail címeit, akikről azt gondolja, az adott információ érdekelheti, érintheti. A Substack egy remek blogfelület, de az életünket uraló hatalmas információdömpingben nehéz eljutni azokhoz, akik számára egy-egy bejegyzésünk segíthet a lényeglátásban.
Az elkövetkező időszak legfontosabb értéke nem a pénz, hanem a hiteles információ lesz. Egy olyan szerkesztőséget szeretnék létrehozni, amelynek hivatása és küldetése az igazság keresése. Ebben kérem a támogató együttműködését. A publikációm rendszeres támogatása azt a célt szolgálja, hogy megszabaduljunk az elménket lebéklyózó hazugságoktól és kiutat találjunk a reménytelennek tűnő helyzetekből.
Ha szeretné követni az írásaimat a jövőben, kérem, adja meg az email címét az alábbi mezőben, majd kattintson a Subscribe (Feliratkozás) gombra. Köszönöm!
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
Zijn er afleveringen die ontbreken?
-
Az elmúlt hónapokban sikerült megoldani azokat a technikai fejlesztéseket, amelyeknek köszönhetően a jövőben videós változatban is jelentkezni fogok különböző témák feldolgozásával kapcsolatban. De ez még csak a kezdet. Ezen kívül más olyan platformok elindítása is a tervek között szerepel, amelyek segíthetnek utat találni az igazság felé a gondolkodó emberek számára.
Az első podcast adásban elhangzott beszéd szöveges változatát olvashatják is:
Kéne nekünk egy ország... Egy hely, ahol magunknak gyűjtünk szíveket… Körös-körül ugyanolyan népek, kikkel látjuk egymást oly szépnek.
És mindez azért, mert nép ugyan még van, de ország szinte nincs.
Hölgyeim és Uraim!
A Hungaro zenekar Kéne nekünk egy ország című dala sokunk életérzését kifejezi. Ezért is gondoltam, hogy ebbe a nem szokványos kezdésbe ennek a számnak a sorait próbálom megidézni. Ugyanis az elmúlt években sokan sokszor éreztük azt, hogy kéne nekünk egy ország… Sokszor éreztük azt, mintha mi országunkat, a benne lakók döntő többségével elragadta volna valami olyan sötét erő, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni. Mintha életre kelt volna Nagy Szent Antonius jövendölése, aki azt mondta:
“Eljön majd az idő, amikor az emberek megőrülnek, és ha meglátnak valakit, aki nem őrült, megtámadják, mondván: Te őrült vagy, nem vagy olyan, mint mi.”
Szó szerint őrült világban élünk. Ahogy az Auróra zenekar megénekelte, “őrült világ forog velem.. őrült világ."
Az elmúlt években talán mi, gondolkodó emberek is beleőrültünk volna ebbe az őrült világba, ha nem kezdünk el gondolkozni.
Sokan ismertük fel azt, amit az egykori Szovjetunióban üldözött professzor mondott: „Ahhoz, hogy egy nép szabad legyen és szabad maradjon, mindenkinek fel kell ismernie, hogy önálló gondolkodásra képes egyén, és meg kell tanulnia minden témában kritikusan gondolkodni.”
2020-től kezdve sokan kezdtünk el gondolkozni, sokan ismertük fel egymást, és azt is, hogy mennyire kisebbségben vagyunk. Mi nem nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozunk, hanem egy szellemi kisebbséghez, a gondolkodó emberek közösségéhez. Egy olyan világhoz, amelyet a többséget irányító erők el szeretnének törölni a Föld színéről. És joggal érezzük azt, hogy kéne nekünk egy kis ország és egy kis hely, ahol egymás tudatosságát is erősíteni tudjuk, ahol gondolkodni lehet, ahol valódi problémákkal kapcsolatban valódi kérdéseket lehet feltenni és valódi válaszokat megfogalmazni.
Sokan érzik jogosan azt, hogy ez itt nem a mi hazánk, ez nem a mi országunk. A mai őrült világban otthont, hazát találni nem egyszerű feladat. Egy nyelvet beszélünk, régóta ismerjük egymást, rokoni kapcsolatban vagyunk egymással és mégis kiderült, hogy egy mérhetetlenül nagy szakadék választ el embert az embertől. Valójában semmi közünk egymáshoz. Semmi nem az, aminek tűnik, senki nem az, aminek látszik.
A gondolkodás képességét sokan teherként élik meg, rengetegen lemondanak erről a kompromisszum, a megalkuvás kedvéért, a kényelem miatt, hogy úgymond elkerüljék a konfliktusokat. Hallgatunk az igazságról még akkor is, amikor a szőnyeg alatt olyan temérdek hazugság gyülemlik fel, hogy már beverjük a fejünket a plafonba. Sokan még ekkor is inkább szellemi nyomorékokként görnyedve járnak, minthogy szellemi nagytakarítást végezzenek az életükben.
Sokan teszik fel maguknak a kérdést: miért nem vagyok én olyan, mint a többiek, mint akik nem gondolkoznak? Sokkal boldogabb lennék, ha nem látnám azt, amit valójában tapasztalok. Bárgyú mosollyal vagy néma közönnyel tudomásul vennék mindent, nem zavarna semmi... Mennyivel jobb lenne...
Hölgyeim és Uraim, egy ilyen világban élni maga lenne a pokol. Mattias Desmet A totalitarizmus pszichológiája című zseniális művének egyik fő gondolata:
“Az igazság kimondása veszélyes, de szükséges. Bármilyen gyümölcsöző is legyen egy adott pillanatban a hamis társadalmi konszenzus, ha állandósul, egy idő után fullasztó színleléssé és képmutatássá fajul minden, ami körbeveszi az emberiséget.”
Egy hazug világban semmi sem emberi, ez valójában egy, az élettel összeegyeztethetetlen állapot: a szellemi zombik világa, ami valójában egy földi pokol. És ez azoknak is ilyenné válhat, akik gondolkodó emberként egyedül érzik magukat ebben a társadalmi masszában.
Szóval kéne nekünk egy ország, ahol együtt lehetünk mi, gondolkodó emberek. És én elhatároztam, hogy alapítok egy ilyen országot. Ezt úgy hívják: Gondolkodó Emberek Országa, aminek szép rövidítése is van: GEO, a bolygónk görög elnevezése, az egykori, szinte minden tudást birtokló, az emberi civilizációra máig hatást gyakorló görög kultúrára emlékezve ezzel is.
A szellemi térben létrehozunk egy tudás szigetét, a Gondolkodó Emberek Országát.
Ebbe az országba bárki beléphet. Határvédelemről nem kell gondoskodnunk, mert az illetéktelenek még az utat sem fogják megtalálni, ami ebbe az országba vezet. Ha véletlenül mégis betéved ide egy-egy nem idevaló ember, magától fog távozni. Rettegve menekül majd a gondolkodó emberek közösségéből...
Rendfenntartásról sem kell gondoskodnunk, mert minden gondolat és a gondolkodás valójában maga a rendfenntartás. Itt nem lesznek tisztségviselők, vezetők, politikusok, üzletemberek, járványszakértők, megmondóemberek, véleményformálók, mert itt senkinek nem lehet olyan célja, hogy bármiről is meggyőzzön bárkit.
Alkotmányunk három szóból áll: minden gondolat szabad.
A magam nevében annyit mondhatok, hogy ebben az országban nem akarom semmilyen bűvésztrükkel megnyerni az Önök szimpátiáját, nem fogok kifejezetten olyan dolgokat mondani, amiket hallani szeretnének, nem gyűjtök híveket, szavazókat, és nem szeretnék rózsaszín álmokba ringatni senkit.
Egy mérce lesz, igyekszem nem rakni olyan tudati terheket az Önök vállára, amit nem bírnának el, vagy nincsenek rá felkészülve.
Ennek a kezdeményezésemnek van egy előzménye, mégpedig a saját nevemen futó hírháttér oldal. A szakacsarpad.com felületet múlt év tavaszán indítottam el. Egy olyan platformot szerettem volna létrehozni, ahol nem kell megfelelnem semmilyen elvárásnak, ahol csak és kizárólag a hitelesség számít. És nem azért építettem a nevemre a hírháttér csatornát, mivel sokat szerettem volna hallani ezt, hanem úgy éreztem, ez a hitelességnek egy olyan garanciája, egy olyan pecsétje, ami sokakat elgondolkoztat.
Amikor valaki a nevét, az arcát adja valamihez, annak tétje van. Különösen a média világában szokatlan, hogy valaki a nevével vállaljon fel egy hírháttér kezdeményezést, a médiának a társadalmi megbecsülése ugyanis eléggé alacsony szinten van. Sokan érzik és tudják, a média a hazugság világa. Ez így is van. A mai újságírók 99 százaléka a hazugság zsoldosa.
Újságírónak lenni nemcsak azt jelenti, hogy képzett valaki valamiben, jól ír, szellemesen fogalmaz, hanem hogy van bátorsága leírni, elmondani azt, amit más nem. Tehát hiába profi valaki, ha nem tiszteli az igazságot, akkor valójában az embereket félrevezető propagandista. Egyáltalán nem kedvelem Elon Muskot, de jól fogalmazott, amikor azt mondta:
“A propaganda nemcsak az álhírek gyártásáról szól, hanem a valódi hírek elrejtéséről is.”
Majd azért figyeljük meg, komolyan gondolja-e ezt...
A szakacsarpad.com oldalon majdnem 100%-ban olyan információkat osztottam meg az érdeklődőkkel, amelyeket a szövetségben dolgozó hazai jobboldali és baloldalinak nevezett média nem szerette volna, hogy megismerjenek. Természetesen sokkal több hír van, amit megpróbáltak eltussolni, csak hát a feltárásnál az én kapacitásomba ennyi fért bele.
A szakacsarpad.com oldal létrehozásával a másik célom az volt, hogy bemutassam és megismertessem Önökkel, hogy a mátrixban milyen mély a nyúl ürege, mikor, hogyan és milyen módszerekkel vezetik Önöket félre a fősodratú médiafelületek. Arra mutattam rá több példán keresztül, hogy nincs jobboldali keresztény és nincs baloldali liberális média. Csak és kizárólag hazug média van, amelynek egyetlen célja, hogy elrejtse Önök elől az igazságot, félrevezesse Önöket, olyan dolgokra vegye rá Önöket, amiket nem hajtanának végre, ha tisztában lennének az összefüggésekkel.
Az elmúlt hónapokban rengeteg kérés érkezett felém, szinte mind azzal volt összefüggésben, hogy ennek a hírháttér oldalnak legyen videós változata is. Sok embernek olyan az élethelyzete, munkája, hogy videós vagy hanganyagos tartalmakkal könnyebben tudna a Gondolkodó Emberek Országához csatlakozni.
A kérés jogos volt, a megoldás már nem tűnt egyszerűnek. De végül sikerült megoldani. Ennek a technikai fejlesztésére fordítottuk az Önöktől beérkezett támogató adományokat. Külön köszönöm azoknak is, akik a karpatiastudio.hu könyvesboltunkban gondolatébresztő, tudatformáló könyvek vásárlásával, olvasásával és terjesztésével segítik a tájékoztató munkánkat.
Tehát létrejött ez a kis kezdeményezés, amit Gondolkodó Emberek Országának neveztem el. Igyekszem majd megoldani, hogy valamilyen formában minden érdeklődő, gondolkodó embert be tudjunk kapcsolni ebbe a szellemi világba.
Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez itt nem a szentírás, mindössze a világ értelmezésének egy nézőpontját kapják meg ezen a felületen. Akkor lesz teljes a kép, ha Önök is gondolkodnak az elhangzottakon. Nem az a célom, hogy sok embert gyűjtsek magam köré, hogy ugyanúgy lássák a világot, mint én, hanem, hogy szellemi fogózkodót találjanak azok a kevesek, akik tisztában vannak azzal, hogy minden embernek küldetése van, életünk értelme pedig az, hogy helyt álljunk és a ránk bízott tálentumokat megsokszorozva adjuk tovább a jövő gyermekeinek.
A legnagyobb kortárs szász író, Eginald Schlattner, akivel nemrég személyesen is volt alkalmam találkozni, úgy fogalmazott:
“Nem magunk választjuk meg azt a kort, amelyben élnünk kell, de azt a kort, amelyben élni szeretnénk, nagyon is”.
Mi vagyunk a felelősek a gyermekeink jövőjéért. Robert F. Kennedy, Donald Trump egészségügyi minisztere azt mondta:
“Végső soron az egyetlen dolog, ami megmentheti az országunkat és a gyermekeinket, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük a gyermekeinket, mint amennyire gyűlöljük egymást.”
Arra kérem Önöket, legyenek bármilyen irányultságúak is, fontolják meg a fenti gondolatokat. Kezdjenek el élni, nem félni, nyitott szemmel járjanak, gondolkodjanak, mert ez lehet az egyetlen mentsvárunk, egyetlen mentőcsónakunk a süllyedő Titanicon.
Ez volt tehát a bevezető, innen folytatjuk!
Ha szeretné értesülni a podcast adásokról a jövőben, kérem, adja meg az email címét az alábbi mezőben, majd kattintson a Subscribe (Feliratkozás) gombra. Köszönöm!
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
Ha az oltások valóban annyira hatékonyak, akkor az oltott gyermekek védve vannak – így azok, akik másképp döntenek, nem jelenthetnek veszélyt rájuk. Akkor miért kell erőszakkal rávenni mindenkit az oltásokra?
Kertész Nikoletta kálváriájával nagyjából egy évvel ezelőtt szembesültem, amikor egy konferencián elmesélte a saját esetét, azt, hogy három gyermekéből kettő súlyos értelmi fogyatékos lett a biztonságosnak nevezett gyerekoltások miatt. A történet érzelmileg is felkavart, azóta pedig rengeteg hasonló drámát ismertem meg, a sok gyönyörűszép gyerek tragédiáját, akiket emberi ronccsá tett az oltásipar, a rendszer orvosügynökei és védőnői hálózatnak nevezett lelketlen gépemberi világ.
Nikolettával nemrég a Nexus Tv stúdiójában futottunk össze és egy hirtelen vezérelt ötlet keretében leültünk beszélgetni. Nem egy hagyományos értelemben vett kérdés és feleletes interjú lett, hanem egy őszinte eszmecsere, egyrészt az én utam, hogyan is váltam oltáskritikussá, illetve a műsorban Nikoletta története bontakozott ki, amit minden édesanyának és édesapának meg kellene ismernie.
A beszélgetés megjelent a Nexus Tv csatornáján.
A Nexus Tv felvétele alapján egy olyan változatot is készítettünk, amely feliratozva lett azok számára, akik esetleg különböző okok miatt nem tudják meghallgatni ezt a kiemelten fontos videót. Akiknek nincs ideje meghallgatni, egy rövid összefoglaló keretében próbálom bemutatni, mi volt a lényeget a beszélgetésünknek:
Az oltások kérdése napjaink egyik legmegosztóbb témája. Sokan hisznek abban, hogy az oltások kizárólag jótékony hatással bírnak, és mindenki számára szükségesek. Mások saját vagy ismerőseik tapasztalatai alapján éppen ellenkezőleg vélekednek, és úgy érzik, az oltások bizonyos esetekben súlyos egészségkárosodást is okozhatnak. Egy dolog azonban biztos: ahogyan az emberek nem egyformák, úgy az immunrendszerük sem az. Éppen ezért a kötelező oltási rendszer helyett a választhatóság lenne a morálisan elfogadható megoldás.
Egyéni különbségek és hosszú távú hatások
Az oltásokkal kapcsolatos hivatalos kommunikáció ritkán tér ki arra, hogy nem minden szervezet reagál egyformán a vakcinákra. A beszélgetés során elhangzott példákból kiderült, hogy több szülő csak utólag döbbent rá arra, hogy gyermekének egészségügyi problémái – akár autizmus, akár epilepszia vagy más idegrendszeri eltérés – összefügghetnek az oltásokkal. Az orvosi dogmák szerint ezek az esetek csupán “véletlen egybeesések”, de azok számára, akik saját gyermekeik életében látják a változást, ez több mint gyanús.
Judy Mikovits kutatásai szerint például az oltások hosszú távú hatásai nem mindig azonnal jelentkeznek. Az ő eredményei azt bizonyítják, hogy bizonyos vakcinák akár évtizedekkel később is okozhatnak rákos megbetegedéseket vagy autoimmun problémákat. Ezeket a kérdéseket fontos lenne nyíltan megvitatni, nem pedig azonnal elutasítani, mint összeesküvés-elméleteket.
Az orvosok felelőssége és a rendszer hiányosságai
A beszélgetés során felmerült az is, hogy az orvosok gyakran maguk sincsenek tisztában az oltások lehetséges mellékhatásaival. Az orvosi egyetemeken az oltásokat alapvető, megkérdőjelezhetetlen vívmányként oktatják, és a lehetséges kockázatokkal kevésbé foglalkoznak. A szülők ezért automatikusan bíznak bennük, és sok esetben csak évekkel később, a saját tapasztalataik alapján ismerik fel, hogy valami nincs rendben.
A média szerepe és a cenzúra
A COVID-időszak egyértelműen megmutatta, hogy a média milyen erővel képes befolyásolni az emberek gondolkodását. Egyik napról a másikra minden eltérő véleményt “fake news”-nak vagy “összeesküvés-elméletnek” bélyegeztek. Pedig egy demokratikus társadalomban minden témáról lehetne nyílt vitát folytatni, különösen egy olyan alapvető kérdésről, mint az emberi egészség.
A beszélgetésben elhangzott, hogy egyes országokban – például Magyarországon – az oltások kötelezőek, míg Európa legtöbb részén választhatók. Vajon miért van az, hogy egyes országokban a szülők dönthetnek, máshol pedig az állam kényszeríti őket egy bizonyos irányba?
Az oltás választhatósága mint közös nevező
Akár teljes mértékben bízik valaki az oltásokban, akár kételkedik bennük, egy dologban mindenki egyetérthet: minden ember más. Egyesek szervezete jól tolerálja az oltásokat, másoké kevésbé. Akkor miért ne lehetne a döntést a szülők kezébe adni? Akik oltani szeretnének, továbbra is megtehetik, akik pedig kételyeket táplálnak, azok saját felelősségükre dönthetnek másképp.
A jelenlegi rendszerben nincs valódi választás. A szülők többsége úgy érzi, nincs más lehetősége, mint engedelmeskedni az előírásoknak. A beszélgetésben többször elhangzott, hogy azok, akik nem értenek egyet a kötelező oltásokkal, gyakran megbélyegzésben részesülnek, elhallgattatják, vagy akár jogi eljárásokkal fenyegetik őket.
Miért fontos a vita és a nyílt párbeszéd?
A kérdés tehát nem az, hogy “jók-e” vagy “rosszak-e” az oltások, hanem az, hogy mindenkinek joga van-e eldönteni, mi a legjobb a saját gyermeke számára. Ha az oltások valóban annyira hatékonyak, akkor az oltott gyermekek védve vannak – így azok, akik másképp döntenek, nem jelenthetnek veszélyt rájuk. Akkor miért kell erőszakkal rávenni mindenkit az oltásokra?
A valódi demokrácia alapja a szabad döntés lehetősége. Az egészségügyben ez még inkább igaz, hiszen minden ember teste és szervezete egyedi. A cél tehát nem az oltások teljes elutasítása vagy propagálása, hanem az, hogy mindenki maga dönthessen, mi a legjobb számára. Ha az európai országok többségében ez lehetséges, akkor Magyarországon is lehetne.
Ha biztosak vagyunk abban, hogy az oltások a lehető legjobbak mindenki számára, akkor miért félünk attól, hogy egyesek másképp döntenek? A valódi felelősség azt jelenti, hogy döntéseket hozunk – de ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha lehetőséget kapunk rá.
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
A 2024.05.11-én, Budapesten lezajlott antiglobalista tüntetés minden bizonnyal az elmúlt évek legelhallgatottabb demonstrációja volt. A hazai médiafelületek szinte mindegyike kicenzúrázta ezt az eseményt az oldalairól, illetve néhány, mint a Telex és a 444, a legaljasabb manipulációval írt az eseményről. Semmi nem változott, ugyanazok, akik a Covid diktatúra alatt belehajszolták az embereket egy olyan vakcina felvételébe, aminek sokak szempontjából döbbenetesek a következményei, most ugyanazok a médiafelületek mindent megtesznek azért, hogy az emberek ne értesüljenek azokról a törekvésekről, amelyek a szabadságuk teljes elvételét szeretnék elérni.
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
A WHO-szerződés aláírása alapjaiban változtatja meg a saját és az utánunk következő generációk életét. Egy olyan diktatúra szellemét szabadítja ki a palackból, ami beláthatatlan következményekkel jár az emberi szabadságra.
Az Ultrahang Plusz Podcastban Cs. Király Tamással beszélgettem.
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
A Covid-diktatúra alatt a mindent behálózó félelem árnyékában a reménynek, a tudatosságnak egy kis csírája kelt életre. Kiss Zoltán Nitai, számos jógaiskola alapítója elindította az egyik közösségi platformon a Legyen B-terved csoportot, „önellátás, szabadság” jelmondattal. A közösség rövid idő alatt 120 ezer követőre talált. Mára B Plan néven saját közösségi platformot hoztak létre. A beszélgetés témája az önellátás és a szabadság jelentősége, illetve az, hogy miként vonjuk ki magunkat a félelem hatása alól.
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe -
A magyar a világ egyik legválasztékosabb nyelve. A szinonimagazdagságunk lenyűgöző, és nem abban az értelemben, hogy ugyanannak a szónak száz jelentése van, hanem hogy száz szóval tudunk egy-egy lényeges dolgot, jelenséget megközelíteni. Kifejezési eszközeink tárháza végeláthatatlan, természetesen azok számára, akik konyítanak valamit ékes magyar nyelvünk választékos világához. Árnyalatról árnyalatra, színről színre araszolhatunk mondanivalónk lényege felé, és a csattanóval, mint kovács a pörölyével, úgy csaphatunk le arra, akit megcéloztunk ékes beszédünk fokosával.
Ebben a bejegyzésben a Magyar Péter jelenséget járjuk körbe ebből a nézőpontból.
Get full access to Szakács Árpád hír/háttér csatornája at www.szakacsarpad.com/subscribe
