Afleveringen
-
Hihetetlen mennyiségű szemetet „gyártunk”.
-
A diákok közül nagyon kevesen szeretnének tanárok lenni. Az ok: alacsony kezdőfizetés, a tanári hivatás presztízsének és a tudás színvonalának csökkenése, a nehéz, bürokráciával terhelt munkakörülmények, és a szülők által okozott stressz.
-
Zijn er afleveringen die ontbreken?
-
Ha egy muravidéki fiatal minden igyekezete, tervezése és opciókeresése ellenére sem talál megfizethető lakást, ha nem tud fészket rakni a szülőföldjén, mi történik? Elmegy.
-
Az idei Euróvízió nemcsak a dalokról szólt, hanem a bojkottokról, politikai vitákról és Izrael szereplése körüli feszültségekről is. Több ország távol maradt a versenytől, a show azonban ugyanúgy lezajlott, Izrael pedig végül a második helyen végzett. Ér még bármit egy bojkott egy olyan világban, amely két perc alatt tovább lép?
-
Szlovéniában egyetlen törvény néhány nap alatt nemcsak a parlamentet, hanem az egész országot megmozgatta. Az úgynevezett Interventni zakon za razvoj Slovenije, vagyis az Intervenciós törvény Szlovénia fejlesztéséért támogatói szerint végre fellélegezhet a gazdaság, az ellenzők szerint viszont egy drága és kockázatos kísérlet kezdődik, amelynek árát végül a társadalom fizetheti meg. A parlamenti szavazás után a vita most új szakaszba lépett: a szakszervezetek népszavazást kezdeményeztek, mögéjük pedig már néhány párt is felsorakozott.
-
Sok fontos, érdekes, akár egzisztenciális kérdés van, egyik sem fontosabb azonban annál, hogy lesz-e mit innunk a jövőben?
-
A minap kötetlen szórakozás részeként mutatott egy ismerősöm egy 1955-ből származó újságcikk-fotót. Arról szólt, milyen az ideális feleség: türelmes, engedékeny, mindent elnéző. Pontos utasításokkal arról is, hogyan viselkedjen, amikor a férj illuminált állapotban ér haza egy társasági összejövetelről, hogyan reagáljon, ha döntést kell hozni, vagy ha neki nincs jókedve, de a férjének igen. Először azt hittem, viccnek szánta. Aztán kiderült, hogy számára ma, több mint hetven évvel később is ez jelenti a „normális” házastársi viszonyt. Ledöbbentem, és elgondolkodtam. Nem sokkal azelőtt hallottam egy viszonylag új jelenségről, az úgynevezett manoszféráról. Ez a világhálón szerveződő férfiközösségek gyűjtőneve. Elsőre akár pozitív térnek is tűnhet — ahol férfiak beszélgetnek, tapasztalatot cserélnek, kapaszkodókat keresnek. A valóság azonban sokkal ellentmondásosabb. Vannak támogató közösségek is, de sok helyen erős a csalódottság, a düh, és nem ritkán a nők felé irányuló ellenérzés. Van ebben valami ismerős. Mintha a régi, merev szerepelvárások — mint az 1955-ös cikk világa — és a mai bizonytalanság között húzódna egy láthatatlan szál. Akkor a nőktől várták el az alkalmazkodást, ma pedig egyes férfiak érzik úgy, hogy elveszítették a kapaszkodókat. A világ közben átalakult: a nők önállóbbak, függetlenebbek, más elvárásokkal élnek a kapcsolatokban és az életben. Ez önmagában előrelépés, de nem mindenki tudott vele együtt változni.
A manoszféra nem szervezet, inkább digitális tér, ahol férfiak próbálják értelmezni a modern világot, gyakran kimondva azt, amit máshol nehéz: a magányt, a visszautasítást, a párkapcsolati bizonytalanságot, és azt az érzést, hogy „valami megváltozott, és nem tudják követni”. A különböző kérdések köré tömörülő csoportoknak közös az identitás keresése. Mit jelent ma férfinak lenni? Mi ad értéket, mi ad biztonságot? És miért van szükség arra, hogy egyes férfiak az online térben, egymást erősítve, gyakran a nőkkel szembeni elégedetlenségen keresztül határozzák meg önmagukat? A válasz nem egyszerű. De köze van a bizonytalansághoz, a kapaszkodók hiányához és ahhoz, hogy sokszor nincs tér ezeknek a kérdéseknek a kimondására. Az internet viszont azonnali visszajelzést ad. A probléma ott kezdődik, amikor az összetartozás a hibáztatásra épül, és a nők egy homogén „másikká” válnak, akire minden csalódás rávetíthető. Pedig a történet emberibb ennél. Több benne a félelem, mint a rosszindulat. Csakhogy az online tér nem a finomságot, hanem a szélsőségeket erősíti.
Marad a kérdés: hogyan lehetne másképp beszélni férfiszerepről, önértékelésről és kapcsolatokról úgy, hogy ne legyen szükség ellenségképekre? Talán úgy, hogy nem a múlt mintáit próbáljuk visszahozni, és nem a cinikus leegyszerűsítésekbe kapaszkodunk, hanem elfogadjuk: a világ megváltozott, és vele együtt nekünk is változnunk kell — nem gyengébbé, hanem tudatosabbá. Mert végső soron nem az a kérdés, kihez képest kell bizonyítani, hanem az, lehet-e úgy élni, hogy nem valaki ellenében, hanem valami mellett határozzuk meg önmagunkat. -
Amikor majd fellobban a láng, a hagyomány értelmében az ágakkal-bogakkal, tuskókkal együtt elég a múlt, a tűz elnyeli a felhalmozott szennyet…
-
Robert Golob szlovén miniszterelnök,- aki az aktuális ügyekért felelős,- csalásnak minősítette az SDS és a Resni.ca állítólagos együttműködését. Magyarországon szükség van vagyonvisszaszerzésre,elszámoltatásra- mondotta Ligeti Miklós, a Transparenty International Magyarország jogi igazgatója.
-
A közel-keleti háború elsősorban a kőolajtermékek árát és az energiaellátás nehézségeit vonja maga után. Az idősebb generáció a múlt században egy energiaválságot már megélt. Voltak benzinjegyek, volt páratlan és páros.
-
A tavasz a megújulás ígéretét hordozza, és ezzel együtt érkezik a húsvét is, a remény és az újjászületés ünnepe. Idén azonban az ünnepi időszakot a politikai események árnyékolták be, amelyek sokszor háttérbe szorították a valódi lelki felkészülést. Mégis a feltámadás üzenete emlékeztet: a megosztottság után is van újrakezdés, és a változás lehetősége bennünk rejlik.
-
Egy turbulens kampányon túl, s egy nehézkes kormányalakítás előtt.
-
A figyelmemet teljesen lekötötte, libabőrös lettem, az utolsó percig éreztem a márciusi ifjak lüktetését, elszántságát, lendületét. Ezzel az érzéssel ajándékozott meg a „Kelj fel, ne hagyd!” című műsor, amelyet a központi ünnepségen láthattunk a muravidéki fiatalok előadásában néhány felnőtt zenész közreműködésével. Szőke Kristina jegyzete.
-
Március 15-e a szabadság szinonímájává vált.
-
Kedves hölgyek, asszonyok, lányok, ha lesz idejük, akkor rajzoljanak le egy nagy kört, ami akár egy tortát is jelképezhet, majd osszák el annyi szeletre, ahány szerepet betöltenek a mindennapokban. Kérem, semmiképp se hagyjanak ki egy olyan szeletet, amely kizárólag Önökről szól.
-
Egy milliárdos botránya Amerikában, egy hétköznapi házasság Franciaországban. Két történet, ugyanaz a kérdés: hogyan maradhat ennyire sokáig láthatatlan az erőszak?
-
A milánó-cortinai téli játékokon kiosztott aranyérmek 506 grammot nyomnak, de ebből csak 6 gramm tiszta arany, a többi sterling ezüst. Az érmek két, egymásba illeszkedő, újrahasznosított fémből készült félből állnak. A 2026. február 11. fémárak alapján a Milánó-Cortina versenyen szerzett aranyérem becsült értéke körülbelül 2000 euró, az ezüstéremé 1175 euró.
-
Aki kicsit is érdeklődik a politika iránt, és kettős kötődésű, az tavasszal izgalmas és sűrű időszak elé tekint.
-
A stresszkerülés érdekében nem szokásom -- csak esetleg késéssel, vagy ha nagyon érdekel valami, akkor élőben megnézem a tévében az adott műsort. Vagy amikor véletlenül ráfutok a nyomára a világhálón, és felkelti a kíváncsiságomat. Legutóbb kedden történt, amikor egy napon két közéleti személy a közszolgálatiban és a kereskedelmi tévében is műsoridőt kapott. Jó napot kívánok a kedves rádióhallgatóknak, akiket azonnal megnyugtatok, hogy nem kívánok »rendet csapni« Niká Kovács és Ánzse Logár, illetve az Institut 8. marec igazgatója és a Demokrati párt elnöke igaza vagy nem igaza között.
Csupán átvillant a gondolatomban, hogy mi mindenben lesz még részünk március 20-a éjfélig, amikor a 22-ikei parlamenti választások előtt hatályba lép a kampánycsend. Nők a politikában, nők a közéletben... erről osztom meg gondolataimat a következő néhány percben. A nők politikai szerepvállalása világszerte és Európában is fontos társadalmi és politikai kérdés. Noha a nők az emberiség felét képviselik, a politikai döntéshozatalban a szerepük még mindig elmarad a férfiakétól. Globálisan a parlamenti helyek mindössze 26,5 tized százalékát töltik be, és állítólag a világon csak 31 országnak van női elnöke vagy miniszterelnöke.
Szlovéniában a nemi kvóták betartása kötelező, mégis a mintegy 212 község közül csak 29-nek van polgármesterasszonya. Miért van ez így, ha egyszer a nők kikerültek a konyhából és a sparhelt mögül? Miért érik a közélet és a politika parkettjén aktív nőket online támadások, és miért kell őket minősíteni a közösségi média oldalain? A nőket és nem a munkájukat. A nők a politikában többször és durvábban tapasztalnak gyűlöletet, zaklatást és lejáratást, mint férfi kollégáik. Ez nemcsak az érintett politikusokra van rossz hatással, hanem elriaszthatja a nőket a politikai pályától.
Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, nálunk melyik női politikusok szerepelnek leggyakrabban a kommentekben. Az AI válasza, idézem: »Szlovéniában a legismertebb női politikusok, mint Nataša Pirc Musar, Urška Klakočar Zupančič és Tanja Fajon, gyakran szerepelnek a közösségi médiában és a kommentárokban. Tevékenységüket nem csupán a szakpolitikai kérdések alapján bírálják, hanem személyük és nemük alapján is.« Eddig az idézet. Ami igazán elszomorító, hogy a személyiség, a külső, a magánélet ocsmányolása és szidása gyakran származik női szerzőktől. Ennek oka valószínűleg a nemi alapú sztereotípiákban rejlik: a nők közül is sokan még mindig a férfiakat tekintik „természetes” politikai vezetőnek, míg a nőket könnyebben bírálják személyes attribútumaik vagy stílusuk miatt.Mindezek után felmerül a kérdés: milyen legyen egy nő a politikában? Maradjon nőies, empatikus, együttműködő – vagy „bújjon férfiöltönybe”, és a farkasok között ugyanúgy üvöltsön, mint férfi kollégái? Ez a dilemma hamis. A politika jelenlegi kultúráját történelmileg férfiak alakították ki, ezért sokszor az agresszív, domináns viselkedést tekintik „alkalmasságnak”. Amikor egy nő ehhez igazodik, azonnal megkapja, hogy túl kemény. Ha nem teszi, akkor gyengének bélyegzik.
A valódi kérdés nem az, hogy a nő változzon-e, hanem az, miért a férfias minták számítanak még mindig normának. A nők jelenléte a politikában esély a változásra. A közelgő parlamenti választások előtt erre is gondolni kell. Még mielőtt szavazatunkról döntünk.
A nők részvétele a politikában és a közéletben nemcsak a demokrácia sokszínűségét és legitimitását erősíti, hanem segítheti előmozdítani a társadalmi egyenlőséget és igazságosságot. Ezzel együtt felmerül a kérdés: vajon a társadalmi eszmecsere és a média hogyan tudná csökkenteni a nőkkel szembeni toxikus kommentárokat, és hogyan lehetne elősegíteni egy olyan politikai kultúrát, amely valóban értékeli és támogatja a nők nőies vezetői szerepét. -
Az országon belül és annak határain kívül is, a visszaélések sorozatán edződött polgárok, még ugyan felkapják a fejüket, amennyiben teljesen nem elvakultak, és bíznak abban, hogy a bíróság elé kerülő vádak egyszer jogilag megfelelő módon lezárulnak.
- Laat meer zien
